2014
Stúdiószínpad
Stúdiószínpad
Stúdiószínpad

Felmutatni az erénynek önábrázatát

Egyáltalán nem derűs az a világ, melyet az egri Hamlet-interpretáció ábrázol. Gyilkosság, ármánykodás, szolgalelkűség és önhittség: mind-mind színre kerül. Így amit látunk, az nem is a középkori Dánia, hanem a XXI. századi valóság. Hamlet, a főszereplő–játékmester azt is felmutatja: mindez megmutatható és leleplezhető, mert meg kell ismernünk az igazságot. Ezért van a színház. Noha a történések kicsengése pesszimista, maga a produkció nyüzsgő, dinamikus, élettel teli, és mind emellett szórakoztató.

Az igazgató-rendező Blaskó Balázs az évad egyik alappillérének tekinti ezt az előadást, melyben művészi munkáról vallott nézeteit is közölni szeretné: október 7-én volt a premierje Shakespeare Hamlet című színművének az egri Gárdonyi Géza Színházban.
Az alapötlet szándékoltan didaktikus. Amikor felgördül a függöny, egy előadás próbáját látjuk, ami csak később fordul át színházi produkcióba. Hamlet, a címszereplő-rendező Nagy András instrukciókat ad a kollegáinak.
Maga a történet is egy színházi kelléktárban indul, hogy aztán a jelmezek megelevenedjenek, s elkezdődjön a játék. A főhős is álarcot ölt, hogy egy bűncselekmény – apja erőszakolt halála – feltárásához megtalálja az igazságot. Őrülete is színlelés csupán, hogy megismerje a valót. A cél érdekében az Arany János fordításában zengő magyar nyelven megszólaló darab „át lett szabva". A színészetről szóló rész az előadás elejére került, hogy aztán a cselekményidőben felhangozzék újra: ezzel is hangsúlyozva, hogy színházat látunk csupán.
A távolságtartás más eszközeit is alkalmazza a rendező: a játszók időnként szövegkönyvet tartanak a kezükben, maszkot öltenek, s belebújnak a falon függő jelmezekbe. A híres szellemjelenet megoldására is rendhagyó ötletet talált ki Blaskó Balázs rendező: Hamlet atyjának szelleme ugyan előbb elsuhan a várban, de az ifjú Hamlet hangján szólal meg, aki erre a jelenetre egy kellékbe burkolózva szólaltatja meg a szellemalakot.
A híres "Lenni vagy nem lenni" monológ értelmezése is más ebben az olvasatban: Hamlet nem őrült, hanem elemző színész, rendező, nyomozó, ha úgy tetszik: lélekbúvár, aki az okokat kutatja, s meg is leli. A díszlet (a Kossuth-díjas Székely László kitűnő munkája) híven szolgálja ezt a koncepciót. Maga a játéktér egy feldíszítetlen színpad, felette zsinórpadlás, ami persze megfelelhet a helsingőri várnak is. A sivárságot oldják a súlyos és látványos jelmezek, remek álarcok, melyek megjelenítenek és elidegenítenek (tervezőjüket, Velich Ritát dicsérik).
A térszervezés is az alapkoncepciót szolgálja. Bizonyos jelenetekben Horatio (Baranyi Péter) vagy Hamlet felülről látja a történéseket, néma tanúként jelen van, amikor nem várnánk. A szereplők több szinten való mozgatása áthelyezi a hangsúlyokat. Hamlet mindvégig ura a helyzetnek, még a vakszerencse is mellé áll, amikor hajóúton kalózok támadják meg, így nem jut el a célhoz, nem ölik meg, visszatér.
Az átgondolt szereposztás meghozta az eredményt, szinte kivétel nélkül minden művész legjobb kvalitásait mutatja meg. Reiter Zoltán Claudiusként egyszerre gonosz és esendő: hatalom és kéjvágya mellett néha elfogja a kétely és a bűnbánás: imádkozik. Sata Árpád Polónius alakítása megjelöli őt a nagy elődök mellett: képes igazi főúrként, ugyanakkor gyarló kisemberként látszani. Saárossy Kinga Gertrúd szerepében a nőiség sok arcát mutatja meg, mégis a legmegkapóbb az a kettős, amit Hamlettel (Nagy Andrással) játszik. Ő a gyermekét mindenek előtt féltő anya, (aki ösztönből vagy szándékosan?) kiissza a méregpoharat, hogy megmentse párbajozó fiát a cselvetéstől. Baranyi Péter Horatio és Káli Gergely Laertes szerepében egyenlő társai Hamletnek, megjelenésben és játékmodorban előre lendítői a történetnek. Babócsai Réka tehetséges és sokszínű Ofélia, Fehér István és Baráth Zoltán Rosencrantzként és Guildensternként kiváló epizódalakítást nyújt. Ugye ismerünk ilyen csúszómászó figurákat?
Izgalommal vártuk a sírásójelenetet (Várhelyi Dénes és Tóth Levente kettősét). Ebben a felfogásban kevesebb helye van a bohóckodásnak, inkább a bölcs igazságok kimondására tevődik a hangsúly szegény Yorick koponyája felett. Mindketten több szerepet játszanak az előadásban, ráadásul tudjuk, hogy Várhelyi Dénesnek köszönhető Hamlet és Laertes kiváló vívó jelenete. Megérte a befektetett energiát, mert kiszámított pontossággal, látványosan zajlik ez a szcéna az előadásban.
Kulcsjelenet a vándorszínészeknek a bűnös Claudiust leleplező játéka. Az egri előadásban még inkább azzá válik, ezért a „trupp tagjai" több figyelmet kapnak: Tunyogi Péter szép orgánummal, Csathó Norbert nagy hajlékonysággal játsszák a színház a színházban epizódot. Az udvaroncot Kardos Kristóf, a vándorszínészt Sztaniszláv László alakítja, rendezőasszisztens, Lázár Rita, Blaskó Zsófia.
A darab végén sorra halnak a főbb szereplők, jelezvén, hogy az ármánykodás következménye nemcsak a lelki, de a fizikai megsemmisülés is. Fortinbras csapatai nem érkeznek meg, még hírnök sem jelzi jöttüket, viszont az előadásnak vége, a rendező-Hamlet kiszól a világosítóknak: ennyi! Majd a végén, a színfalak mögül felhangzik a tanulság: "Színház az egész világ, színész benne minden férfi és nő!"
Ezzel be is fejezhetném, de le kell szögezni: ez a szerep fordulópont Nagy András művészi pályáján. A kihívást magas színvonalon teljesítette, intenzív jelenlétével, okos szövegmondásával tanított, szórakoztatott, remélhetően új generációt tesz Shakespeare-hívővé.
Igazi csapatmunka ez az előadás az önálló társulat harmincadik évében!

 

Címkék: színház