2014

EGYENES LABIRINTUS

Mészáros Máté újra Egerben. A nemzetközi színpadokon is elismert művész legutóbb 2011-ben dolgozott a GGTánc Egerrel, mikor a társulat első bemutatójának koreografálásában vett rész. Akkor Liszt Ferenc egyik legismertebb alkotása kapcsán az örök sorskérdésekkel foglalkozó Les Préludes című szimfonikus költeményben az ember érzelmei, eszméi, küzdelmei szólaltak meg hol sejtelmesen, hol kirobbanó erővel.

- November 30-i bemutatónk az Egyenes labirintus címet kapta. Megpróbálunk elrugaszkodni attól, hogy valaki bolyong a labirintusban, inkább az ott keletkezett érzéseket jelenítjük meg. Az útvesztőből való tévelygést, amikor az ember nem akar, vagy nem talál ki szorult helyzetéből.
- Ez akkor útkeresést jelent?
- Igen, ahová önszántából indult el az ember, de talán nem is akar igazán kitalálni. A darab szimbolikája a döntés, hogy bele akarunk-e menni bonyolult helyzetekbe vagy sem.
- Sokan azokat a társadalmi vagy magánéleti helyzeteket ábrázolják színpadon, ami foglalkoztatja őket. Ezt is takarhatja a cím?
- A társadalmi folyamatok mindig megtalálják a maguk rezonanciáját a színházban, de nem igazán ez izgatott. Több hasonló témájú könyvet is olvastam, ilyen volt például Viktor Pelevin: A rettenet sisakja c. műve.
- Nem először koreografál a társulatnak. Hogyan látja őket most?
Négy évvel ezelőtt már dolgoztam a GGTánc Egerrel, ahhoz képest, hogy akkor azt várták, megmondjam mi legyen, most folyamatosan ötletekkel bombáztak a próbákon. Úgy érzem, az új tagok is szerves részei lettek a társulatnak. Sokat dolgoznak prózai, illetve zenés előadásokban, ugyanakkor számos önálló bemutatójuk is van.. Ez nekik és a közönségnek is fontos, hiszen folyamatos fejlődést jelent – fogalmaz Mészáros Máté.

 

Én, Te, Ők vagy csak Mi
Az est másik részében Horváth Nóra Én, Te, Ők vagy csak Mi című koreográfiáját láthatja a közönség. A fiatal alkotó először találkozott a társulattal.
- Eleinte attól tartottam, hogy azonos korúak lévén nehéz lesz majd tekintélyt és figyelmet kivívnom a próbák során. Szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot. A modern tánc azon formájában, amiben ők legtöbbször dolgoznak, gyakori a felvett táncosi jelenlét; ezt igyekeztem lecsupaszítani. Ez új volt számukra. Abból indultam ki, hogy milyen viszonyok alakulnak ki egy csoporton belül, s ez a kapcsolatrendszer hogyan működik. Vannak domináns és kevésbé domináns személyek. Erről beszélgettünk is, ezt szeretném finoman, absztrakt formába önteni. Amíg egy táncos letol valakit a földre, egy másik már fel is segíti.
- Van benne egyfajta egymásra utaltság is?
- Igen, egymásra utaltság, egymás folyamatos manipulálása, az egyén változása, valamint az, ahogyan hasonul a csoporthoz. A darab mozgáskultúrájában a természetességet hangsúlyozom, színpadi játék helyett játékos egymásra való odafigyelés alkotja az előadást. Szerettem volna elkerülni a betanult, rutinná vált mozdulatokat.